Egy szoba a dolgos hétköznapokért

2020.06.29

Egy olyan dolgozószobát volt lehetőségem megtervezni, amiben én magam is szívesen kattintgatnám az egeremet. Többször is megkaptam már azt a kérdést, hogy mit csinálok olyankor, ha nem tetszik az az elképzelés, ami a megrendelő fejében él, vagy ha a szerintem totál ronda lenne a végeredmény, ha teljesen a megrendelőre hagyatkoznék.

A válaszom az, hogy fogalmam sincs! Mivel a megrendelőim jellemzően már úgy jutnak el hozzám, hogy látták a munkáimat, ezért szerencsére olyanok találnak meg, akikkel hasonló az ízlésünk. Ez az igazán optimális helyzet, hiszen a kölcsönös szimpátia elengedhetetlen ezen a területen.

A tervezés, egy folyamat. Elindulunk valahonnan és megérkezünk egy olyan pontra, ami már elég közel van ahhoz, hogy el is tudjuk hinni, hogy egyszer, ha végre az utolsó szakember is becsukta maga mögött az ajtót, belehuppanhatunk a kényelmes székünkbe és dolgozhatunk az egyébként flottul kézreálló mappáinkból.

A teljes felújítási folyamatnak én csak az elején veszek részt. Valahol meg kellet húzni a határt, és ez nálam a kivitelezés megkezdésénél van. Nem mondom, hogy ez mindig így marad, de jelenleg csak a tervekért tudok jó szívvel felelősséget vállalni, a kivitelezésért nem. A tapasztalatom azonban az, hogy azok a megrendelők, akik tisztán látják az elérni kívánt céljukat, sokkal magabiztosabban vágnak bele a kivitelezés részébe is, és sokkal könnyebben veszik a folyamat során sajnos törvényszerűen felbukkanó akadályokat, nehézségeket, hiszen így legalább van mihez nyúlniuk.