Mit árul el rólam a lakásom?

2019.11.19

Amikor elkészült a lakásom, és sorra jöttek a családtagok, barátok és ismerősök, mindenki úgy lépett be a lakásomba, hogy ez "milyen Évás lett"! A legjobb az egészben az volt, hogy én is így éreztem. 

Most hinthetném, hogy tudatosan megtervezett és folyamatos monitorozás mellett tökéletes idő- és költségkeret kihasználással alakult ez így ki, de úgy is tudjátok, hogy ez nem igaz. Mert valójában nem az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy ne tudtam volna, hogy mihez, hol lehet hozzájutni, vagy, hogy melyik szín melyikkel harmonizál. A legnagyobb kihívás az volt, mire lelkileg eljutottam odáig, hogy meg tudtam fogalmazni, hogy milyen környezetben is érezném jól magam. 

Ismeritek azt az érzést, amikor kóboroltok a neten, ide-oda csapongva, ez is tetszik, az is tetszik, de azzal a gonosz "nekem úgysem lesz soha ilyenem" hiányérzettel (mert nincs ekkora belmagasságom, olyan nyílászáróim, ekkora terem, ráadásul még a radiátor is szuperül látszó helyen van az összes fűtéscsővel egyetemben)? 

Én ezt megfordítottam. Azt kezdtem el vizsgálni, hogy mi az, amim van. A szépérzéket a lista élére tettem, hogy emlékeztessem magam, amikor bátor döntéseket kell meghozni (nem nagyon kellett, talán csak az előszobai tapétacsík felragasztása előtt bizonytalankodtam kicsit).

Hangosan kiabált a közgazdász énem is. Nem akartam visszafordíthatatlan "károkat" okozni, hiszen ez a legértékesebb vagyontárgyam. Arra gondoltam, ha egyszer el akarnám adni, nem szeretném, ha azért kellene engednem az árból, mert a fürdőszoba burkolatom annyira egyedi, hogy kb. csak nekem tetszik. Nem részletezem tovább, bekúszott a home staging (lakás eladásra való felkészítése) szemlélet a bőröm alá, és talán nem is tudatosan, de ez a szemlélet irányította a kezem, amikor nyitottam a pénztárcát a csempeüzletben. 

Számba vettem azokat a bútorokat, amiket vinni akartam magammal és ezekhez igazítottam minden mást. Ezek fehérek voltak, szóval tartottam magam ahhoz az elvhez is, hogy a legnagyobb értéket képviselő mobiliák legyenek semlegesek és befogadóak a színek tekintetében. A gombhoz a kabátot elvén egészen biztos voltam benne, hogy a kilim is jönni fog. Nem tudtam elképzelni, hogy hol lesz, végül tökéletesen megtalálta a helyét és a szoba legkarakteresebb elemeként fókuszponttá nőtte ki magát. 

Alapvetően nem vagyok piros rajongó, de ennek a szőnyegnek annyira szép színe volt (inkább a bordó felé húz), hogy úgy éreztem, erőt, lendületet ad a térnek és lelkileg nekem épp erre volt szükségem. Ahogy azt mondtam, hogy nem vagyok piros rajongó, azt viszont mondhatom, hogy kék rajongó annál inkább. A piros-kék kombóról, ahogy gondolom sokunknak, nekem a postaíron jut mindig eszembe és álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni ez a színpáros. Csak pakolgattam a textileket egymás mellé, nézegettem és egyre biztosabbá vált az érzés, hogy nekem ez így nagyon tetszik! 

Sok könyvem van és számomra az otthonosság érzetét keltik, ezért nézegetni kezdtem olyan enteriőrfotókat, amiken könyvek vannak, hogy hogyan kell azokat szépen tálalni. 

Vidámságot, életet, energiát akartam a térbe csempészni, mert azt éreztem, hogy lelkileg most erre van szükségem. Azt már megtanultam, hogy először mi formáljuk a környezetünket, aztán az formál minket és így hatunk mi és az otthonunk oda-vissza egymásra. (Erről írtam már korábban, IDE kattintva elolvashatod, hogy milyenre formál minket a környezetünk). 

Az élénk színeken kívül tudtam, hogy virágokkal fogok tudni a legkönnyebben életet vinni a térbe. Ha most újra befotóznám ugyanezt a szobarészletet, öt vagy hat virággal több lenne a képen. Szépen gyűlnek és azonnal jó érzéssel töltenek el, amikor rájuk nézek. 

Sajnos nincsen teraszunk, ezt nehéz megszoknom, ezért szinte mindig nyitva van az ablak (már amikor az időjárás engedi), nem tettem csak szimbolikus függönyt (aminek fő célja, hogy eltakarja a sarokban éktelenkedő fűtéscsövet), hogy az ablakunkból látszódó fa legszebb pompájában érvényesülhessen. Most, hogy már nincsenek rajta levelek, a függönyre egy égősort függesztettem, ami gyönyörű fényt és kellemes hangulatot áraszt esténként.

Szerettem volna, ha a lakásom is tükrözi, hogy alapvetően egy nyitott, vidám természetű ember vagyok, aki szeret olvasni, de nem szeret tv-t nézni (azért van tv-nk, csak nem fő helyen) és aki szereti a művészetet és az utazást. Az utolsó kettő miatt van olyan sok festmény (köztük sajátok is) a falakon és mindenféle dísztárgy, amiket az utazásaim során vettem, vagy kaptam ajándékba.

Az sem volt számomra kérdés, hogy meg szeretném mutatni az otthonomat. Nem azért, mert úgy gondolom, hogy annyira hű, meg ha lenne. Éppen ellenkezőleg: azt szerettem volna mindezzel sugallni, hogy az, amit megmutatunk önmagunkból az otthonunkban, nem feltétlenül pénz kérdés. 

Nem "csak" lakberendező vagyok. Küldetésemnek tekintem, hogy támogassalak és segítselek a szaktudásommal abban, hogy a környezeted, az otthonod az önkifejezésed szerves részévé váljon. A döntéseket Neked kell majd meghoznod. Én abban tudok neked segítséget nyújtani, hogy a felújításra/építkezésre a maga komplexitásában tekints, de feladatokra lebontva, lépésről lépésre haladva előre a vágyott cél eléréséig. 

Te használod a lakberendezést az önkifejezésed megélésében?