Lakberendezés

Elmélkedő típus vagyok. 

Imádok elemezni, értékelni és folyamatosan vizsgálom a környezetemben lévők viselkedését, gondolkodásmódját, és ami a legfontosabb: az érzelmeit. Szinte mindent érzelmi oldalról közelítek meg.

Gyetvai Éva vagyok, lakberendező, szálláshely stílustanácsadó.

Küldetésem, hogy megmutassam, hogy  milyen hatalmas erő rejlik az ember és környezete kölcsönhatásában.

További érdekes tartalmakért nézd a Youtube csatornám LAKBERENDEZÉSI témájú videóit!

Bárkinek mesélek arról, hogy lakberendező vagyok, felcsillan a szeme. Ez egy vizuálisan ínycsiklandozó szakma, plusz körbe is lengi egy titokzatosság, egy megérinthetetlenség. Legalábbis én sokáig így gondoltam rá.

"Sokan kerültek most olyan helyzetbe, hogy egyik pillanatról a másikra otthonról kell dolgozniuk. Persze mindig nagy a kezdeti lelkesedés, de utána mindig erős visszaesés jön, hogy Te jó ég, most akkor mit és hogyan kellene csinálni.

Amikor a karácsonyra, vagy az adventi időszakra gondolok, azonnal egy gyönyörűen megterített ebédlőasztal ugrik be. (Ha ünnepi terítőt kerestek, nagyon jó szívvel ajánlom Katát, aki egyedi méretre is elkészíti számotokra. A vele készített interjúmat IDE kattintva olvashatjátok.)

Amíg huszonévesen a csinos ruhák, menő táskák és cipők voltak számomra a MINDEN, most a harmincas éveimet taposva éppen ezt jelenti számomra a lakberendezés. Évekig dolgoztam rajta, de ma már tökéletesen tudom, hogy melyik boltban kell keresgélnem a hozzám leginkább illő ruhadarabokat, és azt is tökéletesen tudom, melyik bolt teljesen reménytelen...

Amikor elkészült a lakásom, és sorra jöttek a családtagok, barátok és ismerősök, mindenki úgy lépett be a lakásomba, hogy ez "milyen Évás lett"! A legjobb az egészben az volt, hogy én is így éreztem.

Nagyon szeretem a családi szülinapozásokat, amikor összejövünk valamelyikőnknél és finom falatok, trüffeltorták és somlói galuskák felett beszélgetünk az élet nagy dolgairól. A hétvégén is részem volt egy ilyenben, nagynénim szülinapját ültük. A kislányom délutáni alvása miatt mi már a jóllakott, nadrágszíj-feszítő nyüzsgés kellős közepébe...

Kisiskolás vagyok. Látom apukámat és a bátyámat, ahogy virágokkal felpakolva lépnek be a bejárati ajtón. Nőnap van. Anyáé a piros, enyém a rózsaszín. Fölvihetem a szobámba! Hivatalosan is nagylánynak érzem magam! Beteszem az ablakomba és nézegetem a szobámból. Később ráébredek, hogy ez a virág bizony az utcáról is jól látszódik! Huh... Micsoda...